(egészen) Alacsony szénhidráttartalmú kenyér

A lowcarb diéta kipróbálása óta legtöbbet a kenyérsütéssel kísérleteztem. Rengeteg receptet találtam - elsősorban angolul - és sajnos a legtöbb nagy csalódást okozott: rosszabbnál rosszabb állagok és ízek. Volt, amelyik még elsőre valahogy elfogyott, de elég is volt belőle. Szerencsére egészen elfogadható recepteket is kipróbáltam, és igyekeztem továbbfejleszteni (ilyen volt pl. a lenmagos kenyér, de erről majd később). Most egy olyan kenyérreceptet szeretnék bemutatni, ami - azon túl, hogy 1 g szénhidrátot tartalmaz szeletenként - egészen kellemes meglepetés volt, és azon kivételek közé tartozik ahol szinte semmit nem változtattam az eredeti recepten.

Számos csalódás után, már nem nagyon érdeklődtem a "kenyérimitációk" iránt, de ez a recept annyira egyszerűnek tűnt, hogy gondoltam egy próbát megér. Az eredmény: kellemes állagú, jól - egészen vékonyra -szeletelhető, rugalmas és puha belsővel és vékony héjjal rendelkező, nem morzsálódós "kenyér". Az íze... maradjuk annyiban, hogy nem rossz, szerencsére nem túl erős, ezért jól megpakolva, vagy erőtelejes ízekkel fogyasztva egészen kellemes.

Hozzávalók:
- 100 g búzasikér (szejtán)
- 20 g szójafehérje izolátum
- 15 g olivaolaj
- 40 g tejszin
- 3 db tojás
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 kávéskanál só
- 0,5 dl víz

Elkészítés: a száraz és a nedves összetevőket külön alaposan elkeverjük, majd összeöntjük őket, és kézi mixerrel 1 percig keverjük. Sütőpapírral bélelt, vagy szilikonos sütőformába öntjük és 195 fokon 25-30 percig sütjük.

Én 18 szeletre vágtam, és így 1 szeletben van:
- 48 kcal
- 6,5 g fehérje
- 3,2 g zsír
- 1 g szénhidrát (0g rost)

A jó benne, hogy minden hozzávalót - elérhető áron - meg lehet kapni a bioboltokban, Az egyedüli problémám vele, hogy nincs rosttartalma, ezért lehet, hogy még is belecsempészek majd egy kis búzakorpát vagy lenmagot (ezek szinte kizárólag fel nem szívódó szénhidrátot tartalmaznak), csak olyan szép az állaga, hogy félek elrontani... Reggelihez 2-3 szelet is kényelmesen belefér a diétába.

***
Update: másnapra az állaga sokat romlik, már nem olyan kenyérszerű, ezért megpróbáltam megpirítani, ami nagyon jót tett neki: a héja ismét ropogós, a belseje pedig - vékony kéreggel - ismét puha. A mellékíze megmaradt, ezért továbbra is érdemes szendvicsalapnak használni, mint önmagában fogyasztani... A pirÍtás azért is előnyös, mert így a lefagyasztott szeleteket* is "frissé" varázsolja.
(mivel nagyon magas a fehérjetartalma, gyorsan romlik,  de felszeletelve jól fagyasztható)